„El lehet menni”(?) – külföldön dolgozó magyarok a média tükrében

Kiindulópont

A más országban való letelepedés gondolata a II. világháború óta folyamatos jelen van a magyar társadalomban bizonyos politikai és gazdasági okok miatt, az utóbbi öt-hat évben pedig folyamatosan tematizálja a sajtó, ezzel is kijelölve, hogy miről gondolkozzanak a médiafogyasztók.[1]  A dolgozat címében idézet mondat 2006-ban hangzott el az akkori kormányfő szájából, aztán rövidesen szállóigévé vált. Azóta egyre élénkebb diskurzus indult mind a média emberei, mind a kommentelők körében a külföldre vándorolt magyar munkavállalók kapcsán. Olyannyira, hogy például a Heti Világgazdaság internetes portálja – erőteljesen alapul véve a kijelentését – „El lehet menni” címmel indított cikksorozatot. Szinte nincs olyan magyar, akit ne foglakoztatna a téma. Érvek és ellenérvek sorakoznak egymás után, mint például „Az ország átlépte a határt, ezért mi is átlépjük” mottóval futó blogon,[2] akinek bárki szerzője lehet. Tovább

Módszer

Dolgozatomban – segítségül hívva a médiareprezentáció feltevését és rituális kommunikáció modelljét – kísérletet teszek bemutatni, a különféle hírportálok tudósításai, riportjai és az arra reagáló olvasói kommentárok milyen kontextusban és milyen értékek mentén ábrázolják a külföldön dolgozó magyarokat. A kutatásnak tehát egyáltalán nem célja a politizálás, az ítéletalkotás, a foglalkoztatási ráta elemzése vagy a meggyőzés valamelyik álláspont mellett. Szigorúan az érdekel, a különböző értelmezések következtében a médiában milyen képek alakulnak ki a külföldön dolgozó magyarokról.

Elméleti háttér

A médiareprezentáció abból indul ki, hogy a valóság, egy bizonyos társadalmi jelenség vagy csoport ábrázolása soha sem lehet teljesen objektív. A tömegkommunikáció eszközein keresztül érkező médiaszövegekben az ábrázolt események és helyzetek akarva vagy akaratlanul összemosódnak különféle minősítésekkel, amelyek befolyásolhatják a médiafogyasztó véleményalkotását.

Ehhez kapcsolható Császi rituális kommunikációs modellje, amely leírja, hogy napjaikban az értékek nyilvános konstrukcióját többek között éppen a média látja el. Ezen keresztül lehetőség van a társadalom kollektív hiedelmeinek, normáinak és identitásának szimbolikus megalkotására.[3] Tehát a média mindig valahogyan lát és láttat társadalmi jelenségeket, miközben értéktulajdonításokat végez egy sajátos értelmezési kereten belül, ezzel egy időben pedig hat a befogadók világról alkotott nézeteinek alakulására.

Vissza a forrásokhoz

A külföldi magyar munkavállalókkal kapcsolatos hírek megjelenése több gócpontra vezethető vissza. A már említett „El lehet menni” kijelentés mellett szintén hatással volt a médiára 2012 márciusában a Tárki Társadalomkutatási Intézet felmérése, amely a fiatalok migrációs szándékát vizsgálta.[4] A cikkben hosszasan taglalják, hogy a kivándorló fiataloknak – mint ahogy már a cím is kijelöli az olvasók számára az értelmezési keretet – „honvágyuk van, és dühösek.” Amikor mindez lecsengett, Janics Natasa olimpikon repatriálása újra lehetőséget teremtett, hogy a média ismét lehorgonyozzon a kivándorló magyarság témája mellett.

Az ominózus mondat

„El lehet menni Magyarországról, itt lehet bennünket hagyni. Tessék, lehet menni, majd mi elleszünk a nyugdíjasokkal.” Az ominózus mondat 2006-ban hangzott el Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnök szájából az Országos Érdekegyeztető Tanácsban folytatott vita során, válaszolva a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökének, aki szerint Magyarországon magasak a fizetendő céges járulékok, ezért azzal fenyegetőztek, hogy papíron átteszik cégeiket Szlovákiába.

Külön dolgozatban lenne érdemes foglalkozni, hogy milyen értelmezési (hermeneutikai) szintek rakódtak rá a kontextusból kiragadott kijelentésre, hiszen vannak olyanok a kommentelők körében, akik úgy vélik, a felszólítás nem a dolgozó magyar kisembereknek szól. Ennek ellenére több munkavállaló írta bejegyzésében, hogy a kijelentés után – amegfogadva a volt miniszterelnök tanácsát vagy épp ellenszenvüket kifejezve – azonnal elmentek Norvégiába vagy épp Dániába.

Elköltözés mint utolsó mentsvár

A Londonban dolgozó magyarokról a hvg.hu internetes portál 2012. július 31-én indított cikksorozatot, amelynek szereplői állításuk szerint „mind sikeres magyarok.” Igaz a siker szót azonnal definiálják a maguk értelmezési mezején belül, hiszen rögtön hozzáteszik, hogy „bár sokan néhány négyzetméteren laknak csupán és fizetésük alig több a minimálbérnél.” Mindenestre a cikksorozat erősen érvel a „kiszámítható mindennapok, anyagi biztonság, új lehetőségek” mellett. Ahogy fogalmaznak: „ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy sarokba szorított magyar elinduljon”.[5]

Első cikkükben egy, hitelcsapdába és egzisztenciális válságba keveredett anyát mutatták be, aki a rendező asszisztensi széket hagyta maga mögött, majd egy londoni szállodában takarítói munkából próbálja magát és családját fenntartani.

A cikksorozat darabjait összehasonlítva közös vonásokat találunk:

- alsó középosztálybeli embereket jelenít meg, így a külföldi munka nem a fényűző életről vagy karrierépítésről szól, hanem a magyarországihoz képes biztosabb megélhetésről:

„A családfenntartásról szól, nem az én vágyaimról”[6]

 „A vonatvezetés nem álommunka, de anyagilag nagyon megérte”^[7]

„Nem él nagy lábon Londonban, de elégedett a helyzetével, nem meggazdagodni jött a brit fővárosba.”[8]

- protekció helyett saját tudás, tapasztalat a döntő egy munkahely elnyerésében:

„Kata szerint az ilyen előrelépés egyáltalán nem a szerencse műve, nem kell hozzá semmiféle protekció vagy képesítés.”[9]

„Bárhol végigjárhatod a szamárlétrát, nem kell ismeretség, nem kell protekció.”[10]

„A lehetőség adott, az embertől függ, hogy él-e vele vagy nem.”[11]

- a „magyar mentalitás” (ez a megfogalmazás szintén sztereotip, amelyet szintén érdemes lenne tüzetesebben megvizsgálni) helyett szívósság, kitartó munka szükséges a megélhetéshez:

„A magyar mentalitás nem jó ide. Az emberek itt sokkal keményebben dolgoznak, mint odahaza. Heti hat napot és minden vasárnap, ha kell. Az angolok ezt elfogadják, a magyarok nem. Sokan azt képzelik, hogy kijönnek, és minden sokkal könnyebb lesz, hogy itt kolbászból van a kerítés.”[12]

Összességében láthatjuk, hogy a HVG olyan alsó középosztálybeli tartozó embereket szólított meg cikksorozatában, akik anyagilag ellehetetlenedtek Magyarországon, lehetőségeik beszűkültek, ezért valószínűleg teljesen csődbe mentek volna, ha nem mennek el Londonba. Habár nincs a riportokban olyasfajta „Eldorádó-képzet”[13] megfestve, amely szerint mesés vagyonra tettek szert ezek az emberek vagy látványos karriert futottak be, mégis egyértelműen amellett foglalnak állást a cikk írói, hogy ha elmész itthonról, becsületes munkával biztosan sikeres lehetsz, ami Magyarországos egyáltalán nem így van.

Fogalmazásmódjukban az egyik fő alternatívát a bajból kijutásra a külföldi munkavállalásban látják: „Kiszámítható mindennapok, anyagi biztonság, új lehetőségek, ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy sarokba szorított magyar elinduljon.”

…és a reakciók

A kommentelők között persze akadnak olyanok, akik negatív példát látnak a cikksorozatban:

„Nem azt kéne megmutatni, hogy milyen sikeres lehetsz, ha elmész. Hanem mit tudnál elérni, ha maradsz és nem siránkozol, hanem kreatív vagy!”

„Honvágyuk van, és dühösek”

A Népszabadság elsősorban a Németországba kivándorló fiatalokra fókuszál riportjában. A magyarokat körében ezt az országot Ausztria után a második legvonzóbb célországként aposztrofálja. A már fentebb említett felmérésre hivatkozva az hangsúlyozódik, hogy „karrierépítés helyett a megélhetésért költöznek külföldre a magyarok”, akiknek ráadásul „honvágyuk van kint, és főleg dühösek, mert el kellett menniük.”[14]

Életutak helyett száraz statisztikai adatokat közöl. A politikára való utalás itt sem marad el: egy, a külföldi munkavállalók által fenntartott tematikus blog mottóját idézi a cikk: „Az ország átlépte a határt, ezért mi is átlépjük”. A kormánynak további fricskát adnak azzal, hogy a sajtófotó alá a következő mondat van írva: „Karrierexpo a Corvinuson, Németország még mindig a legvonzóbb célország a magyarok számára.” Mindez azt a képet festi, hogy egy jó hírű egyetem hallgatói sem lehetnek biztosak abban, hogyan tudnak érvényesülni itthon? Avagy ez a mondat egy üzenet az ellenzéki médiától, hogy a magasan kvalifikált szakemberek is elhagyják Magyarországot, itt hagyják a hazát a tehetségek? A cikk további része kijelöli az értelmezési kereteket:

 „– Úgy is mondhatnám, hogy a londoni pizzafutárok között felülreprezentáltak a Károli Egyetemen végzett jogászok – fogalmaz. Vagyis a magyarok jelentős része nem a végzettségének megfelelő munkakörbe megy ki dolgozni, hanem bébiszitternek, pincérnek, árufeltöltőnek, futárnak. A kiköltözésük nem a karrierépítésről, hanem a megélhetésről szól.”

A politikára való utalás egyébként folyamatosan jelen van a vizsgált cikkben, a szavazó polgárokat és a külföldre vándorló fiatalokat folyamatosan összekapcsolják a cikkben:

„A kutatás érdekessége, hogy legnagyobb arányban a Jobbik szavazói tervezik a kiköltözést, közülük minden harmadik megkérdezett számolt be erről (…) az MSZP-t szavazói elöregedése, kihalása fenyegeti, úgy a Jobbik tábora egy idő után a fiatalok kivándorlása miatt nem tud majd növekedni.”

A cikk további értelmezését irányítja az alcím: „A fiatalok kivándorlása folytatódni fog.” Egyrészt üzenet, hogy a magyar lakosság száma a migráció miatt folyamatosan csökkeni fog, ráadásul a határok megnyílása óta különösképpen annak a fiatal generációnak a tagjai mennek el, akik a magyar jövő letéteményesi is lehetnének, ha itthon maradnának.

A cikk befejező részében megemlíti a Tatabánya hazavár! nevű programot, legvégül pedig megjegyzik: „Az i ú kereszténydemokraták szerint többek között az egykulcsos adóért, a >>multikulti<< Budapestért, az olcsó egészségügyi ellátásért, a hároméves gyesért, a Túró Rudiért és a pörköltért érdemes visszatelepülni. Emellett még azzal csábítják a fiatalokat, hogy >>Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó filozófiák szele<<, és a magyarok annyira nem beszélnek nyelveket, hogy a hazatelepülők nyelvtudása aranyat érhet.”

Kitekintés: az olvasók hozzászólása

Érdemes megvizsgálni külön, hogyan vélekednek a témáról a különféle oldalak kommentelői. Bár ez a réteg többnyire nem szakképzett újságíró, a web 2.0 interaktív felületén bizonyos értelemben olyan szerzőkké válnak, akik hozzászólásaikkal értékítéletet alkotnak egy adott jelenségről, ezzel is befolyásolva a többi olvasót.

Van olyan hozzáállás, amely szerint a lazább törvényi keretek miatt emigrálnak a magyarok manapság. Ezek szerint a kivándorlók többsége a szabadabb kábítószer-piac miatt mond búcsút Magyarországnak.

 „Rengeteg okot tudnék sorolni a kivándorlásra. Most egyet kiemelnék: új BTK 282. Ma Európa szerte elfogadott hogy az alkohol fogyasztás háttérbe szorul a kisebb egészségügyi kockázatot hordozó marihuána fogyasztása mellett. A mai fiatalok ismerik azt a szert, és tudják, hogy rekreációs használattal sokkal kisebb a kockázat a lealjasodásra, földön fetrengésre, és detoxikálóban való kikötésre. Viktor király 5 évvel fenyegeti azt a fiatalt aki el mer szívni egy jointot, míg 50 liter pálinkát enged.” [15]

Egy másik elképzelés szerint külföldön sem lehet tisztességesen meggazdagodni:

 „Jólfizető állások odakint:
-drogdíler
-örömlány (több diplomával)
-guberáló. (odakint sok értékes holmit dobnak ki, amit itthon busás áron értékesíthet.)”

                                                

A téma kapcsán gyakran jön szóba a politikai önpozicionálás és/vagy hazaszeretet kérdése:

 „Mi libsik vagyunk, mi úgy vagyunk a hazaszeretettel, hogy mellette lakni meg enni is szeretnénk, sőt családot is, tehát ha nincs munka, nincs normális fizetés, akkor nem zárkózunk el a külföldi munkától, éltem is pár évet a rendszerváltás után külföldön, a gyerekeim is hasonlóképp gondolkodnak, nade a jobbikosok ? Önekik magyar a szivük meg lelkük,ök miért akarnak elmenni? Ráadásul a büdös burzsujokhoz..”

                                     

Persze a külföldön dolgozók esetében is felmerülhet a kérdés, hogy őket viszont mennyire érdekli a haza sorsa, és mennyire akarnak beleszólni a hazai politika alakulásába.[16]

                                      

„Jómagam, elhivatottságból, fillérekért (esténként 15 EUR) járok át hetente szlovéniába népdalokat tanítani. Akkor most én jól kereső, külföldön dolgozó lettem???? Fizzesen a Mindenkoti KURVA kormány szolidaritási adót az állampolgároknak!”[17]

Összegzés

Az országváltás tematikájánál maradva érdemes lenne megvizsgálni a Kanadába vándorolt magyarországi cigányok megjelenését, amelytől jelenlegi dolgozatomban eltekintettem, hiszen főképp külföldi hírcsatornák vagy arra erőteljesen hivatkozó híranyagokban jelennek meg többnyire.

Ebben a dolgozatban kísérletet tettem bemutatni a médiareprezentáció keretén belül, hogyan jelennek meg a külföldön letelepedő magyarok, ez a jelenség a tematizáció és rituális kommunikáció elméletének szempontjából hogyan, milyen értelmezési keretek között csapódik le. Következtetésként levonhatjuk, hogy a megvizsgált sajtóanyagok a tömegkommunikációs csatornákon keresztül Magyarországot közvetve vagy közvetlenül olyan helyként jelenítik meg, amelynek nincs megtartó ereje, ahol képtelenek boldogulni az emberek. Egyrészt a vizsgált anyagok olyan alsó középosztálybeli emberekként mutatták be a külföldön dolgozó magyarokat, akik Magyarországon képtelenek boldogulni, egy minimális anyagi biztonság megteremtéséhez el kell menjenek külföldre, ahol meg is találják számításaikat. Másrészt olyan magasan képzett és/vagy tehetséges embereket is megjelenítettek, akik szintén nem elégedettek a magyar gazdasági viszonyokkal és munkaerő-piaci lehetőségekkel, ráadásul az ő migrációjukat úgy reprezentálja a média, hogy ez többszörös veszteség Magyarország számára. Gyakran odamondó üzenetben azt kommunikálják kritikaként, hogy Magyarország nem képes megtartani a jól képzett munkaerőt, Magyarországról elvándorolnak azok a kiválóságok, akik talán még fellendíthetnék a dolgokat.

Ahogy némelyik olvasói kommentárból kitűnt, vannak ellenvélemények, akik már-már hazaárulónak tekintik azt, aki külföldön próbál szerencsét. A Magyarország vár! Gyere haza[18] elnevezésű oldal olyan külföldről hazatért magyarokat mutat be, akik éppenséggel itthon tudnak érvényesülni. Az oldal hitvallását a jelenlegi miniszterelnök szavai adják: „Azokat a fiatalokat, akik még itthon vannak, itthon kell tartanunk, akik pedig elmentek, vissza kell hívnunk. Biztosítani kell számukra a tanulás, munkavállalás, otthonteremtés és családalapítás lehetőségét.”

---

[1] http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/02_politikai_kommunikacio_2004/07.html

[2] http://hataratkelo.blog.hu/

[3] Császi Lajos: A média rítusai: a kommunikáció neodurkheimi elmélete. Budapest: Osiris, 2002

[4] http://nol.hu/belfold/20120611-honvagyuk_van__es_duhosek

[5] Bálint Csaba - Stiller Ákos: El lehet menni: Modern rabszolgatartás - http://hvg.hu/vilag/20120731_magyarok_londonban_sorozat   - utolsó letöltés: 2012-09-25

[6]Bálint Csaba – Stiller Ákos: El lehet menni: Modern rabszolgatartás - http://hvg.hu/vilag/20120731_magyarok_londonban_sorozat - utolsó letöltés: 2012-09-25

[7]Bálint Csaba – Stiller Ákos: El lehet menni: A maga ura lett a londoni metrón - http://hvg.hu/vilag/20120820_El_lehet_menni_metro - utolsó letöltés: 2012-09-25

[8] Bálint Csaba – Stiller Ákos: El lehet menni: A „Pestről hozatott szakács” Londonba megy - utolsó letöltés: 2012-09-25

[9] Bálint Csaba – Stiller Ákos: El lehet menni: A maga ura lett a londoni metrón - http://hvg.hu/vilag/20120820_El_lehet_menni_metro - utolsó letöltés: 2012-09-25

[10] Bálint Csaba – Stiller Ákos: El lehet menni: A maga ura lett a londoni metrón - http://hvg.hu/vilag/20120820_El_lehet_menni_metro - utolsó letöltés: 2012-09-25

[11] Bálint Csaba – Stiller Ákos: El lehet menni: „A magyar mentalitás Londonban nem jó” - http://hvg.hu/vilag/20120808_londoni_magyarok_vallalkozo_kerekpar - utolsó letöltés: 2012-09-25

[12] Bálint Csaba – Stiller Ákos: El lehet menni: „A magyar mentalitás Londonban nem jó” - http://hvg.hu/vilag/20120808_londoni_magyarok_vallalkozo_kerekpar - utolsó letöltés: 2012-09-25

[13] Eldorádó-képzetre ajánlom az egyik interjúmat, ami szándékosan ilyen céllal készült: http://www.derecske.hu/index.php?menu=hirek&hirek=cikkek&cikk=3168

[14] http://www.nol.hu/belfold/20120611-honvagyuk_van__es_duhosek

[15] http://nol.hu/belfold/20120611-honvagyuk_van__es_duhosek

[16] http://magyarcitrom.postr.hu/cimke/p%C3%A1r

[17] http://www.hrportal.hu/c/megadoztatna-a-kormany-a-kulfoldon-dolgozo-magyarokat-20120227.html

[18] http://www.gyerehaza.org/