Médiahatás: Filmértési stratégiák hálójában

- A nem szakmai indíttatású filmes blogokról -

Kiindulópont

Az internet, különösen a web 2.0 megjelenésének következtében jelentősen kiszélesedett a publikációs tér. Ez természetesen magával hozta azt a tényt is, hogy bárki bármikor szerzővé válhat, bármiféle kritikai kontroll nélkül. Ennek a jelenségnek egyik legjellegzetesebb hozadékai a különféle blogok, amelyek között találunk egy adott témára koncentráló tematikus blogokat is, példánk okáért filmes oldalakat.

Arra vagyok kíváncsi, hogy ezek a nem szakmai indíttatású, gyakran rajongói hálából vagy épp ellenérzésből/nem tetszésből táplálkozó filmes írások milyen filmértési stratégiákról árulkodnak, hiszen némelyik oldalnak igen nagy a látogatottsága. Mozgókép- és médiaismeret tanár szakosként ezért nem árt ezekkel az internetes naplókkal tisztában lenni, hiszen a szakmaiságot mellőző film(félre)értési lehetőségek a diákok filmbefogadására is hatással lehetnek, alakíthatják hozzáállásukat a filmhez, még mielőtt látták volna azt. Tovább

Film(félre)értési stratégiák a világhálón

A legtöbb blogos filmértelmezés alapvető problémája, hogy nem szövegközpontú. Az iskolai oktatásból is adódik, hogy - akárcsak sokszor egy vers vagy regény elemzésekor – az értelmezőt befolyásolja egyrészt az évtizedekig uralkodó pozitivista felfogás. E szerint a mű igazi értelmének felfejtése csak írójának és a mű keletkezéstörténetének alapos ismeretében lehetséges, amelyma már egyáltalán nem helytálló. Másrészt az értelmezők olykor megfelelő elemzési készlet hiányában önmagukat vagy korábbi filmélményeiket vetítik ki mozgóképes alkotásban, megfosztva magukat attól a(z esztétikai ) tapasztalattól, hogy a mű egy zárt, immanens világ.

Az alábbiakban különféle mozgóképértési stratégiára gyűjtök példákat a szóban forgó blogokból. Az idézeteket az áttekinthetőség kedvéért tipográfiailag elkülönítem a dolgozat szövegétől.

Egyszerű cselekmény – rossz film?

Gyakori jelenség, hogy egy filmet egész egyszerűen azért minősítenek rossznak a blogoló „kritikusok”, mert egyszerű a cselekményük, és nincs bennük elegendő feszültségkeltés, vagy a történet markánsan elüt a befogadó hétköznapjaitól.

„Na, ekkora marhaságot már régen láttam, mint amekkora ez a film!... A történet, az eszközök meglehetősen sablonosak. Nem is nagyon szól semmiről sem ez a film.”[1]

„Már a film első 15-20 percéből sajnos rájöhetünk, hogy valami nagyon nincs rendben, mivel az több sebből is vérzik: mentes mindenféle izgalomtól, a cselekmény híján van a fordulatoknak és a szereplők is hagynak némi kívánni valót maguk után… Feszültségkeltés és fenntartás: ülj le, egyes!”[2]

Ugyanitt a blogger hiányolja a főszereplő erkölcsi fejlődését:

„Véleményem szerint egy ilyen témájú moziban, bár nem kötelező, de mindig hálás feladat legalább a főszereplő személyiségének kibontása, morális felülemelkedése, félelmeinek legyőzése vagy bármi olyan folyamat, ami emberibbé teszi és közelebb hozza a közönséghez.

„A hiba nem az én billentyűzetemben van, a történet tényleg messze veti magát a racionálistól és hitelestől… Összefoglalva viszont az a maximum, hogy közepes alá az egész. Sajnos be kell látni, hogy a vígjátékok terén az amerikai kreativitás végleg kiveszett. Néhány jópofa geg, izmosan nem odaillő beszólás, csepegtetett fekália még nem vígjáték - legalábbis nekem nem. A dramaturgia fogalmát manapság már hírből sem ismerik, a húzónevek pedig (akik pedig néha nem is húznak, csak vonszolnak visszafelé) a cseppnyi intellektusra vágyóknak indifferensek.”[3]

Akadnak persze olyan bejegyzések is, ahol a filmet messzemenően dicsőítik:

„Én a filmet a pszichológiatanításban tananyaggá, legalábbis segédanyaggá tenném. Nem a lexikális ismerethalmazt gazdagítaná, hanem az olyan esettanulmányok sorát, ahol a szereplők nem csak kartoték adatok, hanem hús-vér emberek.”[4]

Trailerek/ moziplakátok kereszttüzében

Az blogos értelmezők hajlamosak előzetes információk birtokában (trailerek, interjúk, sőt moziplakátok) úgy véleményt alkotni a filmről, hogy még nem is látták. Nem veszik figyelembe, hogy ezek az előzetesek többnyire csak marketingfogások.

„A trailerek alapján tartottam tőle hogy "nem lesz valami jó", ezért úgy ültem be rá hogy egynek jó lesz, de még így is gyenge volt.”^{^[5]}

„Csodálatos kalandok, mesebeli tájak és vad fordulatok: a világsikerű regényből készült film három kontinensen készült, a legnagyobb európai, amerikai és indiai színészeket hozza össze a kétszeresen Oscar-díjas kínai rendező keze alatt, és fantáziájával biztosan elvarázsol mindenkit, aki hisz a nagy
kalandokban, nagy ábrándokban és a nagyon nagy kékségekben. De erről már ez a poszter is meggyőz.”[6]

A probléma ebben a hozzászólásban, hogy a trailer vagy egy fotó alapján nem lehet prognosztizálni a film értelmét és várható hatását, főképp nem azt, hogy „elvarázsol”-e vagy sem, annál is inkább, mert az „elvarázsol”, „magával ragadott a film” „lenyűgöztek a képek” és hasonló vélekedések nem egy adekvát elemzés tartozékai.

Ebbe a csoportba sorolhatjuk azokat a „filmkritikákat” is, amelyeknek szerzői már látták a filmet, de a filmről való benyomásuk alulmaradtak a várthoz/trailerhez képest. A probléma hátterében az a megállapítás áll, amely szerint „rendkívül gyakori, hogy az elemzők a trailer információt ráolvassák a teljes és kész filmre.”[7] Az egyik, filmelőzetesekkel foglalkozó oldalon a következőeket olvashatjuk:

„Mindannyian jártunk már úgy megszámlálhatatlan alkalommal, hogy hosszú ideje várt filmünkre beültünk a moziba, majd a vetítés végén igencsak keserű szájízzel távoztunk – a TotalFilm magazin az olvasóinak szavazatai alapján most összeállított egy 50-es listát, melyek éppen ezek a filmek szerepelnek: a legnagyobb csalódást okozott filmek.”[8]

Háttérinformációk mint érvek

Szintén nem egyedi, hogy egy film értelmezése során a rendezők, producerek, színészek életrajzát, korábbi filmjeit vagy egész filmográfiáját bevonják egy adott film interpretálásába.

„QUENTIN Dupieux-től legutóbb a 2010-es Rubbert láthattuk, melyben egy sorozatgyilkos autógumi ámokfutását követhettük nyomon. Ebben a szellemben, azaz az abszurd humor legjobb hagyományait folytatva készült az új film is, azzal a különbséggel, hogy innen sajnos hiányzik a korábbi műre jellemző szórakoztató önreflexió.”[9]

„Mel Gibson tavaly még akcióhősként próbált feltámadni az egyértelmű karakter-öngyilkosságot jelentő megnyilvánulásait követően, de mivel A sötétség határánnal akkorát bukott, mint egy korkedvezményes nyugdíjra áhítozó görög honpolgár, ezért idén már inkább drámai színészként igyekszik újrapozícionálni önmagát.”[10]

„Szeretem Danny Boyle korai munkáit. A Sekély Sírhant és a Transpotting máig nagy kedvenceim tőle. Ahogy a 28 nappal később is tetszett. A parttal és a Napfénnyel viszont nem tudtam mit kezdeni. Utóbbit egyenesen utáltam. Aztán most itt van ez a Gettó milliomos is, ami ugyan - nincs mit tagadni - teljesen elvarázsolt, és magával ragadott, mégis valahogy vegyes érzéseket hagyott bennem maga után.”

„Végül 215 milliós költségvetéssel kezdődött el a film, ám tönkrement a felépített helyszín, amelyet újra fel kellett húzni, a rendező egy saját vonatot építtetett a filmhez.”[11]

Egészen meghökkentőnek tűnik, hogy egy filmelemzése során a színészek külseje, testi adottságai a mérvadók egy-egy diskurzusban:

„Nem tudom, miért kell Cameron Diaz-t vígjátékban erőltetni. Jó, persze azt sem tudom, egyáltalán miért kell bárhogyan és bármiben is erőltetni, de ilyen messzire ne menjünk. Hiszen nemhogy melle és feneke nincsen (szexszimbólum?), de érzéke sem sok a nevettetéshez.”[12]

„A művész(i hajzatú) direktor ugyan erős látványt és még erősebb hangulatot teremtett, hőse lelkébe azonban nem nagyon tudott beletekinteni…”[13]

Összegzés

Az alábbiakban szemezgetünk néhány filmes blogból, amelyek részben vagy többnyire teljes egészében mellőzik a szakmaiságot. A világhálón terjedő, laikusok által írt „kritikák”, kommentárok és ismertetők többnyire közvetlen véleményen alapulnak, így gyakran a tetszik – nem tetszik vagy jó film – rossz film kategóriájába szorítják a mozgóképes alkotásokat. Ha Roland Barthes azt írta: „az olvasó születésének ára a Szerző halála”,[14]akkor talán mondhatjuk azt, hogy a szövegközpontú film adekvát értelmezésének feltétele, hogy kiszabadítsuk magunkat ezeknek a blogoknak a hálójából.

Kitekintés: A probléma felvázolás mozgóképkultúra- és médiaismeret-órán

Érdemes továbbgondolni, hogy a fentiekben leírt problémát hogyan jelenítsük meg a tanulók előtt tanórai keretek között azzal a nem titkolt céllal, hogy finomítsuk mozgóképértési stratégiáikat, hiszen „a Mozgóképkultúra és médiaismeret tanításának célja az alapvető médiaműveltség megszerzése, különös tekintettel a mozgóképi szövegértés fejlesztésére, a média társadalmi szerepének és működésmódjának feltárására.”[15]

A nyáron rész vettem Debrecenben egy médiatábor szervezésben, ahol a 14 és 18 év közötti fiatalok szintén arra panaszkodtak, hogy a trailer szinte mindig jobb, mint maga a film, mivel „sokkal gyorsabb”, „pörgősebb”, „fantáziadúsabb”, „nem lehet rajta bealudni.” A tanárok elsősorban elméleti keretek között próbálták megértetni a diákokkal, hogy a trailer nem a film része, hanem akár tekinthetik azt egy külön alkotásnak, amelynek legfőbb célja a reklámfogás. Ezt követően különböző cselekményeknek megpróbálták leforgatni és megvágni az előzeteseiket, megértetve a különbségeket.

Hasznosnak tartanám, ha tanórai keretek között lehetőség lenne egy, akár a tanulók által kiválasztott film megnézésére, amit összevetnénk az előzetesével együtt. Az interaktív megbeszélés lehetőséget adna a diákok begogadási horizontinak feltérképezésére, ugyanakkor nagymértékben fejlesztené a mozgóképértési stratégiáikat.

Erre építve, egy magasabb szinten feladat lehetne, hogy gyűjtsenek filmes blogokból véleményük szerint nem helytálló megfogalmazásokat.

Érdemes lenne, ha egy adott filmről otthon vagy akár az iskolában gyűjtenének kritikákat ezekből a blogokból és a szakmai sajtóból. Ehhez persze tanárként meg kell ismertetni őket kurrens filmes orgánumokkal (Filmspirál, Filmvilág, Prizma) szem előtt tartva az életkori sajátosságokat (érdekes, könnyen emészthető szövegek). Ezen a ponton kitérhetünk a médiablokk részeire is, nevezetesen, hogy a megbízhatóbb oldalaknak mindig fel van tüntetve szerkesztőgárdájuk az impresszumban, míg a szakmaiságot mellőző oldalon gyakran csak nicknevekkel találkozunk.

Felhasznált irodalom:

Barthes, Roland: A szerző halála In: Uő.: A szöveg öröme. Osiris Kiadó, Bp., 2001

Nemzeti alaptanterv – 2012.

Szíjártó Imre: A blog mint a filmértés műfaja. In: Agriamedia 2012. Szerk.: Nádasi András, Líceum Kiadó, Eger, 2012

[1] http://filmoldal.hu/filmkritikak/elsoszulott.html

[2] http://filmdroid.blog.hu/2012/09/05/a_legsotetebb_ora_the_darkest_hour

[3] http://www.moziplussz.hu/kritika/1900/rossz-tanar

[4] http://filmdroid.blog.hu/2012/09/18/plasztik_szerelem_lars_and_the_real_girl_529

[5] http://filmbuzi.hu/archives/2010/08/18/salt-ugynok-salt/

[6] http://megneztem.blog.hu/2012/09/25/pi_varazslatos_elete

[7] Szíjártó Imre: A blog mint a filmértés műfaja. In: Agriamedia 2012. Szerk.: Nádasi András, Líceum Kiadó, Eger, 2012, 333-335.o

[8] http://filmtrailer.hu/filmhirek/a-legnagyobb-csalodast-okozo-filmek/